Herczog Mária
Herczog Mária
| Szakmai életút |
|
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Tanár „A" szakán végeztem 1978-ban. Az egyetemi évek alatt érdeklődésem elsősorban a gazdaságtörténet és a szociológia felé fordult. A Csanádi-Ladányi féle iskolavizsgálatban kérdezőbiztosként vettem részt, majd H. Sas Judit Orionos munkásvizsgálatában két család sorsát követtem másfél éven keresztül, a vizsgálati módszernek megfelelően. Az egyetem elvégzése után először a Magyar Televízió Társadalomtudományi Osztályán dolgoztam szerkesztőként, ahol elsősorban a XIX. századi kelet-európai társadalmi-gazdasági kérdésekkel foglalkozó filmsorozat előkészítése volt a feladatom, majd a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola tanársegédjeként politikai gazdaságtant tanítottam. 1979-ben alapító tagja voltam a LARES első magyar humánszolgáltató kisszövetkezetnek, amely elsősorban kísérleti terepként szolgált a non-profit ellátás életképességének bizonyítására, és szellemi műhelyt jelentett a segítő szakmában „másként gondolkodók"-nak. 1981-ben kerültem az MTA Szociológiai Kutatóintézetébe tudományos segédmunkatársként, Cseh-Szombathy László beosztottjaként. Az Intézetben családkutatásokban vettem részt, így H. Sas Judit munkatársaként két nemzetközi vizsgálatban, a „Változó családmodellek Európában" címűben és egy 9 országra kiterjedő nemzetközi válásvizsgálatban. A Családjogi törvény módosításának előkészítéseként Rév Erika vezetésével vizsgáltuk a visszavont válópereket, és ezek családszociológiai jellemzőit. Az ELTE Közművelődési Tanszékén folytattam pályámat 1984-től, ahol kutatásszervezőként és oktatóként dolgoztam. A népművelés szakos hallgatóknak szociológiát tanítottam. Talyigás Katalin és Gelencsér Katalin irányításával létrehoztuk a Pest Megyei Szociálpedagógiai Műhelyt, amely jó keretet biztosított egy olyan műhelymunka megteremtésére, amely egyidejűleg volt továbbképzés, szupervízió a résztvevők számára és akciókutatás a szociális, humán ágazatokban dolgozók munkakörülményeiről, együttműködési lehetőségeiről, ismereteiről, szükségleteiről. 1985-től részt vettem a magyarországi szociális munkás képzés előkészítésében az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, Ferge Zsuzsa vezetésével, majd az első évfolyamtól kezdve az oktatásban is. 1987-től a Pest Megyei Tanács Egészségügyi és Szociális Osztályán dolgoztam szociálpolitikai tanácsadóként, miközben óraadóként továbbra is az ELTE Közművelődési Tanszékén oktattam. A Pest megyei gyermekvédelem, elsőként a csecsemőotthonok és a magas csecsemőhalandósággal összefüggő kérdések vizsgálatának eredményeként született meg egyetemi doktori disszertációm, amely a zsámbéki csecsemőotthon bezárásának történetét és az ezzel összefüggő gyermekvédelmi, szociológiai problémákat tárta fel. Egyetemi doktori címet 1989-ben kaptam a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológia Tanszékén. Losonczi Ágnes vezetésével került sor Pest megyében a fenti problémák szélesebbkörű feltárása céljából a „Szülés-születés Pest megyében" című vizsgálatra, melynek előmunkálataiban részt vettem. 1989-90-ben a Nyugat Ausztrál Egyetem Szociális Munka és Szociális Adminisztráció Tanszékén voltam vendégkutató, Perth-ben, ahol két felsőoktatási intézményben családszociológiát és szociálpolitikát is tanítottam másoddiplomás képzésre járó hallgatóknak. Az Ausztráliában töltött időben, módomban állt megismerni a gyermekvédelem angolszász modelljét és gyakorlatát. Hazaérkezésem után a Pest Megyei Módszertani Csoporttá alakult munkacsoportban folytattam korábbi tevékenységemet, annak 1992-ben történt megszűnéséig. Időközben bekapcsolódtam a Nemzetközi Szociális Munkás Szövetség munkájába is, és rendszeresen vettem részt nemzetközi konferenciákon, tanulmányutakon is, így többek között a Clevelandi Case Western Reserve Egyetem által szervezett továbbképzésen, majd az izraeli szociális munkát bemutató tanulmányúton 1991-ben. 1992-ben kerültem tudományos munkatársként az Országos Kriminológiai Intézetbe (OKRI), és egyidejűleg kineveztek a MEDINFO Gyermek- és Ifjúságvédelmi Módszertani, Kutató, Felügyeleti és Oktatási Osztálya vezetőjévé is mellékállásban. Ekkor indítottuk el, és főszerkesztőként azóta is jegyzem a Család, Gyermek, Ifjúság című évente 6 alkalommal megjelenő folyóiratot - a megszűnt Gyermek- és Ifjúságvédelem helyett - amely a mai napig a szakterület egyetlen szakmai folyóirata. Kutatóként a gyermek- és fiatalkorú elkövetők családi hátterével, intézményes nevelésükkel, illetve a nevelőszülőség és a családon kívüli nevelés alternatív lehetőségeivel foglalkoztam, melynek eredményeképpen számos publikációm jelent meg itthon és külföldön egyaránt. 1993-ban a „Szegénység az Európa Házban" címmel rendezte meg a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete a norvég testvérszervezettel közösen a nemzetközi szövetség XI. Európai szemináriumát, 700 résztvevővel, ahol a szervezőbizottság elnökeként vettem részt a munkában. 1994-2000-ig dolgoztam az International Federation of Social Workers (Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége, IFSW) végrehajtó bizottsági tagjaként, így évente részt vehettem az európai, illetve világkonferenciákon, ahol előadóként is többször szerepeltem. 1994-ben jelent meg Hazai Verával közös szerkesztésben, a „Gyermekvédelem nemzetközi gyakorlata" című könyvünk, melyben az Amerikai Egyesült Államokról és Nagy Britanniáról szóló fejezeteknek szerzője is voltam. A könyv 3 kiadást ért meg, és ma is alapvető forrásmunkának számít. Az ELTE Szociálpolitika és Szociális Munkás Tanszékén értékelő kutatást oktattam 1995-2004 között, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Szociális Munka Tanszékén a nappali tagozatos hallgatóknak pedig a gyermekvédelem nemzetközi gyakorlatát tanítottam 2007-ig. 1995-ben Batthyányi-Strattman László díjat kaptam a gyermekvédelemben végzett munkámért a népjóléti minisztertől. Kandidátusi értekezésem témájául a gyermekvédelem dilemmáit, a lehetséges fejlődési irányait választottam, és a tudományos címet 1997-ben nyertem el. Ugyanabban az évben jelent meg könyv formájában is dolgozatom részben átdolgozott változata, mely több kiadásban meghatározó tankönyvvé vált a szakterületen. A gyermekvédelmi törvény előkészítésében annak kezdeteitől részt vettem, a szakmai, egyeztető vitákban a jogszabály megszületéséig aktív szerepet vállaltam. Ennek keretében adaptáltuk a PRIDE - magyar nevén FIKSZ- elnevezésű nevelőszülői felkészítő módszert, amely eddig több mint 300 tréner és 5500 nevelőszülő felkészítését segítette, az egyetlen országosan akkreditált és elfogadott tréningként. Ugyancsak részt vettem a hivatásos nevelőszülők számára készülő tananyag kidolgozásában és egy éves kipróbálásában, értékelésében. Az angol Egészségügyi Minisztériummal és a Dartingtoni Social Research Unittal együttműködésben adaptáltuk Magyarországon a Nagy Britanniában használatos Looking After Children (Gyermekeink védelmében) dokumentációs és felmérést szolgáló adatlap rendszert, amely alkalmas a gyerek szükségleteinek felmérésére, azok kielégítésének tervezésére, a történtek monitorozására és ellenőrzésére, valamint kiváló adatbázisul szolgál kutatások, vizsgálatok végzésére is. E rendszer használata mára több országban elfogadottá vált -Amerikai Egyesült Államok, Írország, Kanada, Skócia, Svédország- ezért kétévente nemzetközi konferenciát rendeznek a lehetséges közös munka és összehasonlítás érdekében, melyen minden alkalommal részt veszek, előadok, illetve műhelymunkát vezetek, ha csak pénzügyileg lehetséges, legutóbb 2008-ban Oxfordban, ahol egyidejűleg bemutatták a Leaving Care (Felnőtté váló gyermekvédelmi gondoskodásban felnőtt fiatalok) kötetet, melyben a magyar fejezet szerzője vagyok. 1998. január elsején nevezett ki a Népjóléti Miniszter az újonnan alakult Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet[1] igazgatójává, mely intézmény alapfeladata a kutatás és módszertani tevékenység volt az újonnan bevezetett gyermekvédelmi törvény sikeres alkalmazását segítendő. Ezt a munkát 2000. június végéig láttam el, amikor az intézet átszervezéssel átalakult. Ezt követően megbízott kutatási igazgató voltam október elsejéig, majd 2007-ig tudományos főmunkatársként vettem részt az intézet munkájában. Az Országos Kriminológiai Intézetben, ahol főállású munkatársként 2001-től 2007-ig dolgoztam, 1997-ben neveztek ki tudományos főmunkatársnak. Tevékenységem során a mediáció és a helyreállító igazságszolgáltatás lehetőségeit kutatom a gyermekvédelem, ezen belül a gyermek- és fiatalkorú elkövetők segítése, illetve családi, intézményi konfliktusok megoldása érdekében. Ennek eredményeképpen írtuk Lovas Zsuzsával 1999-ben megjelent könyvünket a mediációról, mely az első e tárggyal foglalkozó magyar nyelvű munka volt, majd 2001-ben Barinkai Zsuzsával, Neményi Eszterrel, Lovas Zsuzsával, Rónaszéki Katalinnal az Együtt vagy külön? című kézikönyvet. A 2003-ban megjelent Megbékélés és jóvátétel című könyv a megújuló pártfogói tevékenység mellett a készülő bűnmegelőzés jogszabályt és az alternatív büntetéseket támogató törekvéseket hivatott segíteni, melynek szerkesztése során a hazai eredmények és jogi szabályozás mellett bemutatjuk a nemzetközi gyakorlatot, kutatási eredményeket és a lehetséges megközelítéseket. 1998-ban kaptam felkérést az UNICEF-től egy hat országra kiterjedő gyermekvédelmi kutatás vezetésére, melyet két év alatt végeztünk el munkatársaimmal. A vizsgálat célja szerint megvizsgáltuk, hogy miért kerülnek be a gyerekek a szakellátás rendszerébe Magyarországon, Bulgáriában, Észtországban, Moldáviában, Lengyelországban és Szlovákiában, mennyi ideig tartózkodnak ott és hogyan, hová kerülnek onnan. A kutatás zárójelentése nagyban segítette az UNICEF döntéseit a szükséges és lehetséges segítségformák meghatározásában és a források jobb elosztásában. 1998-ban szervezőbizottsági elnöke voltam a holland-magyar együttműködésben megvalósuló európai nevelőszülői International Foster Care Organisation (Nemzetközi Nevelőszülői Szervezet, IFCO) konferenciának, ahol 32 országból 900 résztvevőt köszönthettünk Nyíregyházán, és sor kerülhetett annak megvitatására is, hogy a kelet-közép európai régióban milyen módon lehetne a gyermekvédelmi rendszer felzárkóztatását és a gyerekek jogainak, szükségleteinek érvényesítését elérni. 1998 óta vettem részt a World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet, WHO) Európai Regionális Irodájának szervezésében a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése és kezelése munkacsoportban szakértőként, melynek keretében képzési anyagok, elemzések készülnek a regionális program kialakítása érdekében konferenciák, szemináriumok és szakmai konzultációk keretében. A WHO erőszak elleni munkacsoportjában konzulensként dolgoztam a világjelentés előkészítésén és felülvizsgálatán, valamint a „Guidelines of Guidelines" elnevezésű munkacsoportban a tagországok számára készülő gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőző és kezelő nemzeti program ajánlások kidolgozásában. 2005 óta nemzeti „focal point"-ként a gyerekek elleni erőszak megelőzésért felelek az Egészségügyi Minisztérium és a WHO felkérése alapján. Jelenleg készítem elő a magyar gyermekbántalmazás elleni nemzeti program alapjául szolgáló koncepciót, széleskörű szakmai konzultáció keretében. 1997-98-ban az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium Prevenciós Alapjából nyert pályázat keretében országos kampányt és kutatást, valamint képzést szerveztünk az újszülött gyilkosságok megelőzése érdekében. Ennek eredményeképpen született meg az általam szerkesztett és részben írt „Ne hagyjuk őket magukra! Megelőzhető az újszülött gyilkosság" című könyv. 1997-2002-ig az Európa Tanács tudományos szakértőjeként részt vettem a gyermekek elleni kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás megelőzést célzó ajánlás felülvizsgálatában, majd az új ajánlás kidolgozásában, miután 1996-ban szakértőként ott voltam az első világkonferencián, 2000-ben pedig a másodikon, ahol az UNICEF felkérésére előadást tartottam a régió helyzetéről. 2000 szeptemberében szervezője voltam az Európa Tanács Budapesten rendezett európai előkészítő konferenciájának, majd az év októberében megszerveztem másokkal együtt az első szakmaközi kétnapos konzultációt, amelynek egyik eredménye a gyermekek elleni szexuális bántalmazásról szóló könyv - Sexual Abuse in Europe -, melynek egyik szerzője is vagyok. 1995-2002 között az évente megrendezésre kerülő Országos Gyermekvédelmi Konferenciák szervezésében aktív szerepet vállaltam és többször tartottam előadást. 2001-től, 2007-es megszűnéséig szerkesztettem a KJK-Kerszöv által kiadott Gyermekvédelmi Hírlevelet, amely évente négyszer jelent meg és a jogalkalmazók számára tette elérhetővé a gyermekvédelem területén történő változások értelmezését, új ismeretek megszerzését, a tájékozódást. 2000-ben jelent meg a KJK kiadásában a Gyermekvédelmi Kézikönyv, amely első ízben tesz kísérletet a gyermekvédelmi törvény alapján a jogszabály alkalmazási lehetőségeinek bemutatásra és esetek feldolgozásával, statisztikai adatok elemzésével a szakirányokon tanulók és e területen dolgozók számára a jobb tájékozódás elősegítésére. A könyv harmadik kiadásban még mindig egyedüliként szolgálja e műfajban a képzés és a gyakorlatban dolgozók munkáját. 1979 óta rendszeresen publikálok napi- és hetilapokban is gyermekvédelemmel foglalkozó cikkeket, és veszek részt a rádió és a televízió különféle műsoraiban szakértőként, időnként szerkesztőként, ezzel is segítve a minél szélesebb körű ismeretterjesztést. 1981 óta veszek részt rendszeresen hazai és nemzetközi konferenciákon, ahol számos alkalommal tartottam előadásokat, vezettem műhelymunkát. Gyakran tartok szakmai továbbképzéseket, konzultációkat és vezetésemmel készült a Fővárosi GYIVI - később TEGYESZ - szakmai átvilágítása, és a lehetséges teendők kijelölését célzó vizsgálata, illetve a Baranya megyei gyermekvédelmi koncepció is. 2003-ban részt vettem a Daphne I. program keretében egy 8 országra kiterjedő kutatásban a Birminghami Egyetem vezetésével a 0-3 éves korú gyerekek intézményes nevelésének körülményeiről, okairól, valamint az OKRI-ban a családon belüli erőszak témakörében a 2001. évben Budapesten szakellátásba utalt gyerekek beutalási okairól és a velük történtekről folyó kutatásban, melynek kutatásvezetője voltam. 2005-ben lehetőséget kaptam a deinstitucionalizációs jó gyakorlatok elemzéséből szerzett tapasztalatok elterjesztésére, képzések tartására jogalkalmazók és szakemberek számára, a Daphne II. program keretében, amelyet ezúttal is a Birminghami Egyetem koordinált. Társszerzője voltam a program keretében született publikációnak, amely a 3 évnél fiatalabb, szakellátásban élő gyerekek számát és közös jellemzőit tárta felé, Európaszerte. Az Egyesült Nemzetek - ENSZ - Gyermekjogi Bizottságának tagjává választottak 2007-ben. 2009-ben a gyermekjogi egyezmény, a gyerekek az erőszak valamennyi formájától való védelmét előíró, 19. cikkének átfogó kommentárját kidolgozó bizottsági munkacsoport vezetője lettem. A négy éves ciklus végének közeledtével, 2010 elején, a kormány újra jelölt a tisztségre. Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságában 2004 -2010 között, mint a civil szféra képviselője vettem részt. A Bizottság III. csoportjának tagjaként az élethosszig tartó tanulás, a szakképzés minőségbiztosítása, a koragyermekkori gondozásról és nevelésről, valamint a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására írtam a többi között feltáró véleményeket a EGSZB keretében. A Magyar Gazdasági és Szociális Tanács civil oldalának képviselőjeként 2005 óta vezetem az Állandó Bizottságot, és képviselem a szociálpolitika, gyerekjólét, gyermekvédelem ügyét. 2007 óta az Eurochild brüsszeli székhelyű, a gyerekek és fiatalok életkörülményének javításáért dolgozó európai ernyőszervezet elnökségének tagja, és 2010. június 22 - e óta 3 évre megválasztott elnöke vagyok. 2008 novemberében a Család Gyermek Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület elnökeként társszervezője voltam az Eurochild évente megrendezésre kerülő nemzetközi konferenciájának, melynek címe, „Partnerségben a gyerekekkel: a gyermekjóllét gyermekjogi megközelítése" volt. A „Van jogod!" antidiszkriminációs EU-s program keretében szerkesztésemben jelent meg 2009-ben az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény alkalmazási kézikönyve, és két kötet gyerekeknek, illetve szakembereknek a gyermeki jogokról, mely utóbbiaknak szerzője is vagyok kollegáimmal közösen. A Daphne III. projekt keretében, az Európai Unión belül, 10 tagállam szakértőinek részvételével, csecsemők elhagyásának körülményeit, és megelőzésének lehetőségeit kutató projekten dolgozom a Birminghami Egyetem vezetésével. A vizsgálat fókuszában az elhagyás áldozatokra és a társadalom egészére gyakorolt hatása áll. A Sheffieldi Egyetem által vezetett, az Európai Unió intézkedéseinek gyermekjogokra tett hatását, befolyását vizsgáló nemzetközi pályázatban, mint gyermekjogi szakértő veszek részt, 2010 eleje óta. 2010 nyarán jelenik meg Danis Ildikóval és Surányi Évával közösen szerkesztett kötetünk, „Családpolitika más szemmel" címen az MTA Közgazdasági Intézete kiadásában, melynek alapját a GSZT által kezdeményezett kutatás képezi. Dr. Katonáné dr Pehr Erikával közösen szerkesztem, lektorálom a Gyermekvédelmi Meritum kötetet, mely 2010 novemberében jelenik a Complex Kiadó gondozásában, 1200 oldalon nyújtva segítséget a szélesen értelmezett gyermekvédelemben dolgozóknak, aziránt érdeklődőknek. 2007 óta főállásban az Eszterházy Károly Főiskola Szociálpedagógiai Tanszékén dolgozom egyetemi docensként, ahol az új kisgyermekkori és resztoratív pedagógiai MA programok előkészítésében veszek részt az oktatáson kívül. [1] Az Intézetet 2007. január 1-vel átalakult, nevét Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetre változtatták. 2010- Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar, Doktori iskola óraadó oktatója 2009- Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogi Továbbképző Intézetének óraadó tanára 2004- Az egri Eszterházy Károly Főiskola Szociálpedagógiai Tanszékének tanára 2001-2007 Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Módszertani és Kutatási Központ tudományos főmunkatársa 2001-2007 Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa 1991-2007 A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Szociális munkás szakának óraadó tanára 1993-2005 Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának óraadó tanára 2000. május- október A Nemzeti Család- és Gyermekvédelmi Intézet megbízott kutatási igazgatója 1998-2000 Az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet igazgatója 1992-1998 A MEDINFO Gyermek- és Ifjúságvédelmi Képzési, Felügyeleti és Módszertani Önálló Osztály osztályvezetője 1990-1992 A Pest Megyei Szociálpolitikai Módszertani Csoport tudományos munkatársa 1989-1990 A perthi Nyugat -Ausztrál Egyetem Szociális Munka és Szociális Adminisztráció Tanszékének vendégkutatója és oktatója 1986-1989 A Zsámbéki Tanárképző Főiskola óraadó tanára 1987-1989 A Pest Megyei Tanács Egészségügyi Osztáyának szociálpolitikai tanácsadója 1983-1987 ELTE Közművelődési Tanszék kutatásszervező, oktató 1982-1985 Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos segédmunkatársa 1980-1982 A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola tanársegéde 1978-1980 A Magyar Televízió Társadalomtudományi Osztályának szerkesztője |